SANDOMIERZ

The Royal Castle in Sandomierz

The castle was built in the middle of XIV century on the location of the old stronghold dated to XI or XII century, situated on a high loss hill on the left bank of Vistula River. This hill together with the river provided an effective defence against the enemy. Wooden structure from that time was fortified headquarter. In the twelfth century, it was surrounded by earthworks and the moat. In 1138 under the testament of Bolesław III Wrymouth, Sandomierz was the district capital of the duchy and the “wooden house” was promoted to the permanent residence of the dukes of Sandomierz Land. The most important dukes were Henry of Sandomierz, Kazimierz the Just, Boleslaw the Chaste and Leszek the Black.

In the fourteenth century with the foundation of King Casimir III the Great in the place of a “wooden castle” was built a stone brick building on the octagonal plan as a defensive tower, and the castle wall in Gothic style. The Sandomierz castle was mentioned as one of 32 others castles build by the King Kazimierz as part of the strengthening of national defence. Sandomierz at the time was one of the most important centres of the state of Poland. The castle became the seat of the royal governors, while often entertaining, among others Polish rulers like Queen Jadwiga and her husband Wladyslaw Jagiello and king Casimir the Jagiellonian, the reign of which approx. 1480 the south tower so-called "hen’s leg" was erected, now the oldest surviving part of the castle.

In the sixteenth century King Sigismund I started the reconstruction of the Gothic castle into a Renaissance residence. The work entrusted to the architect Benedict from Sandomierz. Master Benedict rebuilt the existing south wing, the east wing was erected and started the construction of the west wing. Reconstruction was commemorated with the occasional erectile inscription: "The grace of God Zygmunt the Polish King, Grand Duke of Lithuania, Russian, Prussian, lord and successor anno domini 1520". During the reign of the next king Sigismund II Augustus, work was continued. In the second half of the sixteenth century, the unfinished structure had formed as a quadrangle renaissance castle, which served as the administrative court and became the seat of local governors. When the King of Poland was John Casimir in 3 of April 1656, the Sandomierz Castle was blown up by the retreating Swedish army. The eastern and southern wings were destroyed. The least damaged was the unfinished western wing. At the command of King John III Sobieski that part of the castle was rebuilt in a detached building type of the palace, which survived to this day. Since then, the castle became a public building: office, court and prison.

After the third partition of Poland, Austrian invaders change castle to the court and prison. The Russian prison began in 1825. In 1844 the castle change from the royal palace to a strict classicist architectural forms. In the late nineteenth century semi-circular courtyard of the prison encased as the new wing so-called "crescent" in polish “royal”. In that shape, the prison served until 1959.

In the years 1965-1986 was conducted a thorough renovation and restoration. In 1986 due to the decision of the City Council, in the castle was settled District Museum in Sandomierz. In 1995-2002 and 2004-2007 were performed works related to the reconstruction and stabilization of the castle hill and revitalization inside the castle.

Királyi várkastély Sandomierzben

A kastélyt a XIV. Század közepén építették a régi, XI. vagy XII. században épült erődítmény helyén, a Visztula bal partján, egy csonka hegytetőn. Ez a hegy a folyóval együtt hatékony védelmet nyújtott az ellenség ellen. Abban az időben megerősített faszerkezetű volt a központi épület. A tizenkettedik században földvár és vízes árok vették körül. 1138-ban, III. Bolesław Wrymouth végrendeletében Sandomierz volt a hercegség regionális fõvárosa, és a „fából készült várkastélyt” megtették Sandomierz hercegeinek állandó lakóhelyévé. A legjelentősebb hercegek a Sandomierz Henrik, az Igazságos Kazimierz, a Szemérmes Boleslaw és a Fekete Leszek voltak.

A tizennegyedik században, Nagy Káimir király megalapításával, a „fa vár” helyére a nyolcszögletű, kőből faragott téglákból épített védőbástyát, a kastély falait gótikus stílusban átépítette. A Sandomierz vára egyik része a Kazimierz király által épített 32 várnak, amelyek nemzetvédelem megerősítését szolgálták. Sandomierz abban az időben Lengyelország egyik legfontosabb központja volt. A várkastély a királyi kormányzósági székhellyé vált, miközben gyakran volt szórakozó, pihenő helye a lengyel uralkodóknak, többek között, például Jadwiga királynőnek és férjének, Wladyslaw Jagellónak és Casimir királynak, a Jagellóknak, akiknek az uralkodása kb. 1480 körül felépítették az úgynevezett „tyúk lábat”, a vár déli tornyát, a vár máig fennmaradt legrégebbi részét.

A tizenhatodik században I. Zsigmond király megkezdte a gótikus kastély reneszánsz rezidenciává alakítását. A munkával a Sandomierz-i építészt, Benedictust bízta meg. Benedictus mester újjáépítette a meglévő déli szárnyat, felállították a keleti szárnyat és megkezdték a nyugati szárny építését. A rekonstrukciót egy alkalmi felírat örökítette meg: "Isten kegyelméből Zygmunt,  lengyel király, litván nagyherceg, orosz, porosz örökös uralkodó az anno domini 1520". A következő II. Zsigmond Augustus király uralkodása alatt a munka folytatódott. A tizenhatodik század második felében a befejezetlen szerkezetből egy négyszögletes reneszánsz várkastélyt alakítottak ki, amely közigazgatási bíróságként szolgált és a kormányzók székhelye lett. Amikor 1656 április 3-án János Kázmér lengyel király volt, a visszahúzódó svéd hadsereg felrobbantotta a Sandomierz várát. A keleti és a déli szárnyak megsemmisültek. A legkevésbé sérült a befejezetlen nyugati szárny. III. Sobieski János király parancsára a vár egy részét a palota különálló épülettípusában újjáépítették, amely a mai napig fennmaradt. Azóta a vár középületté vált: iroda, bíróság és börtön.

Lengyelország harmadik felosztása után az osztrák betolakodók a várból bíróságot és börtönt csináltak. 1825-ben orosz börtön lett. 1844-ben a várat megváltoztatták, királyi palotából szigorú klasszicista építészeti formára. A tizenkilencedik század végén a börtön félkör alakú udvarát mint új szárnyként hozták létre ún. „félholdként”  lengyelül „körként”. Ebben a formában a börtön 1959-ig szolgált.

Az 1965-1986-as években alapos felújítást és helyreállítást hajtottak végre. 1986-ban a városi tanács döntése alapján a kastélyba telepítették a Sandomierzi Kerületi Múzeumot.

1995-2002-ben és 2004-2007-ben a kastélyhegy rekonstrukciójával és stabilizálásával, valamint a kastély belsejének revitalizációjával kapcsolatos munkákat végeztek.